A tündék nemzetének múltaja

A tündék ébredtek először öntudatra, és ők merészkedtek először Középföldére. A halhatatlanoknak ez a méltóságteljes, nemes faja hasonlít az emberekre, de páratlan szellemük és adottságaik tanúságaképpen valami belső fény sugárzik belőlük. Nincs még egy faj, amelyet ennyire megáldott - vagy megátkozott - volna a Sors keze. Bár alapjaiba véve hasonlítanak az emberekhez, van néhány apró, de fontos eltérés. Általában magasabbak az embereknél, mindannyian karcsúak és kevesebb a szőrzetük. A tünde férfiaknak nincs szakálluk. Finom arcvonásaik, tiszta, hibátlan bőrük és szikrázó szemük elbűvölő hatást kelt. Fürgeségük és könnyedségük miatt kecsesnek látszanak, és az sem annyira meglepő, hogy mennyire ügyesek és könnyűléptűek: alig hagynak nyomot maguk után, és még a frissen esett hó felszínén is képesek járni. Törékeny alkatuk azonban nagy belső erőt takar: nagyrészt ellenállóak a szélsőséges hőmérsékletek sorvasztó hatásával szemben, és immúnisak a fertőzésekre és a betegségekre. Halhatatlanok, szinte észrevehetetlenül öregszenek. Csak két dolog miatt halhatnak meg: erőszak folytán, vagy elvesztik az életkedvüket. Nincs hivatalos vallásuk, helyette inkább dalokon és verseken keresztül mutatják ki tiszteletüket, amikor összegyűlnek az életet és az égiek ajándékait ünnepelni. Eru után Vardát, a valák királynőjét tisztelik a legjobban. A tündéknek nincs szükségük alvásra. Helyette meditáció segítségével pihennek, és közben fantasztikus élességgel idézik fel a múlt eseményeit. Általában napi két órára merülnek le ebbe az állapotba, de napokig is meg tudnak lenni kevés pihenéssel, vagy anélkül. Amikor meditálnak különösen nehéz őket felébreszteni, mivel egy előre meghatározott időpontban térnek magukhoz. A tündék látása ideális az árnyékos erdőben, vagy felhős ég alatt. Tökéletes sötétben azonban már ők is alig látnak. Hallásuk kifinomult, ezért mindegyik tünde muzikális. Szeretik a dalokat. A tünde bárdoknak nem okoz gondot fajuk történelmét és irodalmát csodálatos dalokban és lírai versekben elmondani. A Középföldén élő tündéknek két csoportjuk van. Az Első Korban váltak szét, és attól kezdve kultúrájuk különbözőképpen fejlődött. Legneme-sebb csoportjuk az eldák, és annak három nemzetsége (a noldák, a vanyák és telerik), akik az első korban megtették a Nagy Utat Középföldén át. Legtöbbjük letelepedett egy időre Amanban (a Halhatatlan Földeken), vagy Beleriand partjainál. Csak a noldák (nemestündék) és a sindák (szürke tündék, a telerek egy csoportja) maradtak Középföldén az Első Kort lezáró harag háborúja után. A többi tündenépet avariknak vagy egyszerűen csak erdőtündéknek hívjuk. Ezekből a kultúrákból származik Középfölde három tündefaja: a noldák, a sindák, és az erdőtündék.

Forrás: www.gyurici.g-portal.hu